„A megál­mo­dott gyerektől a valódi gyere­kig”

A doku­men­tum­film szüle­tése

Négy éven át különböző doku­men­tum­film-témá­kon dolgoz­tam. Nem túl könnyű dolog finanszí­rozót találni. Különö­sen, ha valaki, mint én, egy szabadúszó.

Egy téma nagyon a szívü­gyemmé vált : örök­be­fo­gadó anya­ként önhibá­mon kívül tíz év poklát jártam meg az örök­be­fo­ga­dott lányom­mal. Ekkor kezd­tem kutatni a „kötő­dés” témáját, ami Fran­ciaország­ban telje­sen isme­ret­len volt. Nagyon magá­val raga­dott a téma, és bele is fogtam a forgatásba önfi­nanszí­rozás­sal, egyedül.

E körül­mé­nyek között, egyidő­ben kellett operatőr­nek, hang­mérnök­nek, ripor­ter­nek és vágó­nak lennem. Soha nem gondol­tam ilyen megoldásra, mert egész élétem­ben harcol­tam az „egys­ze­mé­lyes zene­kar” ötlete ellen.

A film az én családi törté­ne­tem­mel indult, ami hama­ro­san kibővült szülők, gyere­kek, szakértők rész­vé­te­lé­vel. Beutaz­tam Fran­ciaország és Belgium egy részét, és lefor­gat­tam egy sor különö­sen őszinte tanú­val­lomást.

Ennek a film­nek az egye­di­sége a benne rejlő nehéz­sé­gekből adódik, melyek ráké­nys­zerí­tet­tek engem, hogy telje­sen egyedül csináljak mindent. Egyidő­ben kell beállí­tani a kamerát, feltenni a kérdé­se­ket, miköz­ben mély empá­tiá­val kell feldol­gozni a hallot­ta­kat. Ez az intim légkör teszi lehetővé, hogy a jelen és a múlt fájdal­mai a maguk teljes mély­sé­gé­ben időkorlá­tok nélkül kifeje­zést kaphas­sa­nak.

Bő egy évvel a forgatás kezdete után talál­koz­tam Xavier Le Blod-dal a Live Produk­ció vezetőjé­vel. Vállalta, hogy segít nekem a film létre­hozásá­ban. Megkap­tuk a fran­cia Film Inté­zettöl (CNC) az szelektív támo­gatást, a projekt minő­sé­gére.

A film elkészült szemé­lyes látószög­gel : az enyém­mel. Olyan tény­feltárás „egyesszám első szemé­ly­ben”, ahol egys­zerre vagyok „benne” is és „kívül” is. Interjú­vo­lok, reflektá­lok, beszá­mo­lok a saját érzel­meimről és tapasz­ta­la­taimról.

Az utolsó simítá­sok előtt két teszt­vetí­tés során 94 válasz érke­zett a kérdőívün­kre. Szinte egyön­tetű volt, hogy a néző­ket leginkább a tanú­val­lomá­sok érzelmi töltése, az érzel­mek és a didak­tika közötti egyensúly és a film által hozott tudá­sa­nyag fogta meg.

Persze ez a siker nem elég ahhoz, hogy forgal­mazót találjunk. A „megál­mo­dott gyerektől a valódi gyere­kig” nem olyan film, amit a tv csatornák progra­mozni szok­tak. Hát igen, a probléma itt van ! Fr5 és a FR2 szerint „ez nagyon jó művész­film, de mi ilyet nem tűzünk műsorra. Menjen az ARTE-hoz”. Az ARTE szerint „ez riport­film, nem eléggé művész­film…”

Végül is, sikerült felülmúlni az első akadá­lyt : egy helyi csatorna a Téles­son vállalt minket és műsorra tűzte, majd újra levetí­tette kábel csatornán és az Inter­ne­ten. Meghív­tak egyenes adásba, ahol szaba­don beszél­het­tem a kötő­dés proble­ma­tikájáról.

2009 nyarán elhatá­roz­tuk, hogy készítünk egy DVD válto­za­tot, – online érté­kesí­tés­sel – ami tartal­mazza a 93 perces filmet és 75 perces „ráadást” kiegészítő mellék­let­tel, a film­ben nem szere­plő elemek­kel.

Ha látni kívánják hogyan közelí­tem meg ezt a témát, az alábbi rész­le­tek­ben megnéz­he­tik.

 

Kezdet ; Kamas­zok ; Tanú­val­lomá­sok ; Szélesí­tés

A film máso­dik élete

A kötő­dés témája még mindig aktuá­lis. Lassacskán az örök­be­fo­gadó szülők rájöt­tek, hogy a kötő­dés nem egy légből kapott találmány. Pszi­choló­gu­sok, társa­dalmi alkal­ma­zot­tak, különböző gyere­kek­kel foglal­kozó specia­listák magu­kévá tették ezt az elmé­le­tet, mert hasz­nos a munkájuk­ban. Különböző társulá­sok hívtak meg engem fran­cia megyékbe, ahol egy sűrí­tett válto­zat – Oktatási modul -vetí­tése után beszél­ge­thet­tem a részt­vevők­kel a örök­be­fo­gadás nehéz­sé­geiről és örömeiről. Nem vagyok az egyet­len, aki ezt a felvilá­go­sitó akciót viszi. PETALES France, Cécile Delan­noy, író, Françoise Hallet, orvos, a Québec-i Dr Jean-Fraçois Chicoine et Joanne Lemieux, renge­teg dolgot taní­tot­tak meg, széles körben : örök­be­fo­gadó társulá­sok­nak, orvo­sok­nak, bírók­nak, rendőrök­nek, pszi­choló­gu­sok­nak… és nem foly­ta­tom a sort.Még ma is gyakran keres­nek fel, vagy gratulál­nak ehhez a munkám­hoz, olyan embe­rek, akik látták a filmet vagy csak hallot­tak róla. Szülők, akik nem tudják, mit tegye­nek, hogyan visel­kedje­nek elvi­sel­he­tet­le­nekké vált gyere­keik­kel, és akik­nek nagy szük­ségünk van együt­tér­zésre, szere­tetre, bűntu­dat­kel­tés helyett, ami az én időm­ben a norma volt.

A társulá­sok számára :

Nagyon jól tudom, hogy számos társulás, vagy pszi­choló­gus szeretné használni a DVD-t, amit megvásá­rolt mert szeret­né­nek a tagjaink hasznára lenni, segí­teni a bete­gei­ket vagy vetí­té­se­ket szer­vezni, ahol a film teljes­sé­gé­vel vagy rész­le­tei­ben kerülne bemu­tatásra. De legá­li­san erre nincs lehető­ség. Ha ilyen jellegű terve van, kérem keres­sen meg.