„A megálmodott gyerektől a valódi gyerekig”

A dokumentumfilm születése

Négy éven át különböző dokumentumfilm-témákon dolgoztam. Nem túl könnyű dolog finanszírozót találni. Különösen, ha valaki, mint én, egy szabadúszó.

Egy téma nagyon a szívügyemmé vált: örökbefogadó anyaként önhibámon kívül tíz év poklát jártam meg az örökbefogadott lányommal. Ekkor kezdtem kutatni a „kötődés” témáját, ami Franciaországban teljesen ismeretlen volt. Nagyon magával ragadott a téma, és bele is fogtam a forgatásba önfinanszírozással, egyedül.

E körülmények között, egyidőben kellett operatőrnek, hangmérnöknek, riporternek és vágónak lennem. Soha nem gondoltam ilyen megoldásra, mert egész élétemben harcoltam az „egyszemélyes zenekar” ötlete ellen.

A film az én családi történetemmel indult, ami hamarosan kibővült szülők, gyerekek, szakértők részvételével. Beutaztam Franciaország és Belgium egy részét, és leforgattam egy sor különösen őszinte tanúvallomást.

Ennek a filmnek az egyedisége a benne rejlő nehézségekből adódik, melyek rákényszerítettek engem, hogy teljesen egyedül csináljak mindent. Egyidőben kell beállítani a kamerát, feltenni a kérdéseket, miközben mély empátiával kell feldolgozni a hallottakat. Ez az intim légkör teszi lehetővé, hogy a jelen és a múlt fájdalmai a maguk teljes mélységében időkorlátok nélkül kifejezést kaphassanak.

Bő egy évvel a forgatás kezdete után találkoztam Xavier Le Blod-dal a Live Produkció vezetőjével. Vállalta, hogy segít nekem a film létrehozásában. Megkaptuk a francia Film Intézettöl (CNC) az szelektív támogatást, a projekt minőségére.

A film elkészült személyes látószöggel: az enyémmel. Olyan tényfeltárás „egyesszám első személyben”, ahol egyszerre vagyok „benne” is és „kívül” is. Interjúvolok, reflektálok, beszámolok a saját érzelmeimről és tapasztalataimról.

Az utolsó simítások előtt két tesztvetítés során 94 válasz érkezett a kérdőívünkre. Szinte egyöntetű volt, hogy a nézőket leginkább a tanúvallomások érzelmi töltése, az érzelmek és a didaktika közötti egyensúly és a film által hozott tudásanyag fogta meg.

Persze ez a siker nem elég ahhoz, hogy forgalmazót találjunk. A „megálmodott gyerektől a valódi gyerekig” nem olyan film, amit a tv csatornák programozni szoktak. Hát igen, a probléma itt van! Fr5 és a FR2 szerint „ez nagyon jó művészfilm, de mi ilyet nem tűzünk műsorra. Menjen az ARTE-hoz”. Az ARTE szerint „ez riportfilm, nem eléggé művészfilm…”

Végül is, sikerült felülmúlni az első akadályt: egy helyi csatorna a Télesson vállalt minket és műsorra tűzte, majd újra levetítette kábel csatornán és az Interneten. Meghívtak egyenes adásba, ahol szabadon beszélhettem a kötődés problematikájáról.

2009 nyarán elhatároztuk, hogy készítünk egy DVD változatot, – online értékesítéssel – ami tartalmazza a 93 perces filmet és 75 perces „ráadást” kiegészítő melléklettel, a filmben nem szereplő elemekkel.

Ha látni kívánják hogyan közelítem meg ezt a témát, az alábbi részletekben megnézhetik.

 

Kezdet; Kamaszok; Tanúvallomások; Szélesítés

A film második élete

A kötődés témája még mindig aktuális. Lassacskán az örökbefogadó szülők rájöttek, hogy a kötődés nem egy légből kapott találmány. Pszichológusok, társadalmi alkalmazottak, különböző gyerekekkel foglalkozó specialisták magukévá tették ezt az elméletet, mert hasznos a munkájukban. Különböző társulások hívtak meg engem francia megyékbe, ahol egy sűrített változat – Oktatási modul -vetítése után beszélgethettem a résztvevőkkel a örökbefogadás nehézségeiről és örömeiről. Nem vagyok az egyetlen, aki ezt a felvilágositó akciót viszi. PETALES France, Cécile Delannoy, író, Françoise Hallet, orvos, a Québec-i Dr Jean-Fraçois Chicoine et Joanne Lemieux, rengeteg dolgot tanítottak meg, széles körben: örökbefogadó társulásoknak, orvosoknak, bíróknak, rendőröknek, pszichológusoknak… és nem folytatom a sort.Még ma is gyakran keresnek fel, vagy gratulálnak ehhez a munkámhoz, olyan emberek, akik látták a filmet vagy csak hallottak róla. Szülők, akik nem tudják, mit tegyenek, hogyan viselkedjenek elviselhetetlenekké vált gyerekeikkel, és akiknek nagy szükségünk van együttérzésre, szeretetre, bűntudatkeltés helyett, ami az én időmben a norma volt.

A társulások számára:

Nagyon jól tudom, hogy számos társulás, vagy pszichológus szeretné használni a DVD-t, amit megvásárolt mert szeretnének a tagjaink hasznára lenni, segíteni a betegeiket vagy vetítéseket szervezni, ahol a film teljességével vagy részleteiben kerülne bemutatásra. De legálisan erre nincs lehetőség. Ha ilyen jellegű terve van, kérem keressen meg.