Gyerek­ko­rom Magya­rorszá­gon

Elér­zé­ke­nyülve gondo­lok vissza arra a gyere­kre, aki voltam. Mint a világ minden gyereke, boldog akar­tam lenni a szüleim védelme alatt.

AN enf 1-2-3 ens 150appl

Ám, 1944-ben, szüle­té­sem évében a szabad­ság szele, ami nyuga­ton kezdett éledezni, a Yalta-i tárgyalá­sok falába ütközött. A vasfüggöny mögött a fasiszta diktatúra átadta a helyét a szovje­tek által diktált proletár diktatúrá­nak.

Staline_satueOK150px

A generá­cióm a féle­lem és a rejtőzkö­dés minden­napjait élte. Gyerek­ként vörös nyak­kendő­vel a nyakunk­ban kellett csodál­nunk a kommu­nista vezető­ket, első­ként a „népek atyját”, Sztá­lint. Méltó­nak kellett lennünk hozzájuk.

Teljes odaadás­sal kellett csodál­nunk őket és ha netán ezt valami alan­tas gondo­lat megza­varta, önkri­tikát kellett gyako­rol­nunk az iskolá­ban, regge­len­ként. Termés­ze­te­sen jelen­tenünk kellett miről beszél­tek a szüleink otthon, hall­gatták-e a Szabad Európa Rádió adásait.

Mert bizony hall­gat­tuk… Szüleink, a rádió­készü­lé­kre tapasz­tott füllel, kereső gombra tapadt kézzel próbálták kijáts­zani a zavaró sister­gésből a világhí­rek foszlá­nyait. Újra és újra meghall­gatva – mert 20 percen­ként ismé­tel­ték a híre­ket, – egész profikká váltunk a rekons­truk­ció­ban.

AN enf foulard-OK150Növe­kedve, mi gyere­kek megta­nul­tuk a gyanakvást. Rejtje­lezve beszélni bizo­nyos témá­król tele­fo­non, idege­nektől tartóz­kodni, jól megta­nulni a hiva­ta­los propa­ganda érve­lé­se­ket, hogy képe­sek legyünk hiba nélkül felmon­dani.

Hát így vett részt a lakosság – felnőt­tek, gyere­kek egyaránt – ebben a hatal­mas komé­diá­ban : a „szo­cia­liz­mus építé­sé­ben”.

Parents AN mariageOK250pxA szüleim : anyám színésznő, apám grafi­kus, nem tartoz­tak az új poli­ti­kai elithez. A szovjet „fels­za­badítás” után, anyám – aki a háború előtti idök fiatal üdvös­kéje volt, nem kapott munkát. Nagy nehe­zen felvet­ték egy újon­nan nyílt színházba – Ifjúsági és Gyerek színház – ahol propa­ganda dara­bok­ban kisfiú szere­pe­ket játs­zott.

Apám elfo­ga­dott egy beosz­tott munkakört egy hiva­tal­ban. Nyomorúsá­gos életünk kontrasztja­ként az elit Rózsa­dom­bon laktunk.

1956-os buda­pesti forra­da­lom megvál­toz­tatta az életün­ket…

Tete_staline_rue_OK250px
Amikor ennek az óriás­nak a hatal­mas szobrát ledöntöt­ték és elci­pel­ték több kiló­mé­terre onnan, akkor ebben a kicsi ország­ban mindenki hitt a győze­lem­ben ! Még, ha 10 nap múltán a hata­lom­nak sikerült is erős­zak­kal, csel­lel győz­nie, a szabad­ság utáni vágyunk viss­za­von­ha­tat­la­nul felőröli majd lassan a kommu­nista rend­szert.

tank_rue_OK250px

De pilla­nat­nyi­lag az ország herme­ti­ku­san le van zárva : a nyugati rádióadá­so­kat zavarják, a hatá­ro­kat megerősí­tik, csak a „megbíz­ható” embe­rek kapnak útle­ve­let, a több­ség nem. Az elnyomás minden­hol érez­hető. Újra félünk. De ez a féle­lem már más : már senki nem hisz a kommu­nista rend­szer fölé­nyé­ben. Még a vezetők sem.

BP-salon-voit_NB_OK250px Igy vált Magya­rország lassacskán „a kommu­nista barakk legvidá­mabb országává” !

A satu szorítása lassan enged. Az 56-os teljes határzár után – amit nem az idegen hadse­re­gek támadása ellen állí­tot­tak fel, hanem hogy a lakosság ne tudjon elme­nekülni – a 60-as évek­ben újra lehető­ség nyílt az utazásra. Először a „baráti” orszá­gokba, azután bizo­nyos megkö­té­sek­kel nyuga­tra is. Bécsbe, vagy Londonba például meghívó útle­vél­lel ki lehe­tett utazni. Bevál­that­tunk 5 dollárt „zseb­pénz­ként”.

Később már 3 éven­ként kérhet­tek az embe­rek útle­ve­let, egy maxi­mum 30 napos utazásra. Enge­dé­lyt kaptak egy kisebb összegű valuta vásárlására. Akik „kint marad­tak”, azokat a bíróság kellett teljes vagyo­nel­kobzásra ítél­hette, és a családjuk nem utaz­ha­tott 10 évig seho­va…

Majd a hata­lom igye­ke­zett elnyomni az ellen­zé­ket, amely egyre jobban hallatta a hangját. „Mele­gen” aján­lották nekik, hogy kérje­nek útle­ve­let egy egyirá­nyú „oda” jeggyel, és menje­nek el, ahova akar­nak. Igy történt, hogy értel­mi­sé­giek, művés­zek nagy szám­ban hagyták el az orszá­got és csak a rend­szerváltás után tértek vissza páran.

A kukac már belerágta magát a gyümölcsbe és foly­tatta romboló munkáját a berlini fal leomlásáig.

1989 nyarán Magya­rország felgyorsí­totta a kommu­nista blokk széthullását ered­mé­nyező folya­ma­tot. Megnyi­totta hatá­rait Ausz­tria felé a kelet-német turisták ezrei elött, akik a vasfüggöny elött vára­koz­tak. Igy sikerült ezek­nek az embe­rek­nek viss­za­kap­niuk a szabad­sá­gu­kat és újra talál­koz­niuk nyuga­ton élő roko­naik­kal.

Ez annál is figye­lem­re­méltóbb gesz­tus volt, hogy ezt a döntést maguk a Kommu­nista Párt vezetői hozták. A szabad­ság szele ezút­tal erősebb­nek bizo­nyult. Nemsok­kal ezután az MSZMP (Magyar Szocia­lista Munkás Párt)  megszün­tette magát, és MSZP-vé, Magyar Szocia­lista Párttá alakult.

Valódi szabad választá­so­kra került sor, nagyszámú párt alakulásá­val, amelyek­ben minden jelölt a megújulá­sért indult. Magya­rország csat­la­koz­ha­tott Európá­hoz, amitől hosszú évekig elzárta a vasfüggöny.

Hosszú még az út, hogy az ország megtalálja a békéjét. Az utóbbi évti­ze­dek­ben különböző poli­ti­kai változá­sok követ­ték egymást, hol békés, máskor zakla­tott idős­za­kok, „bos­zorkány üldö­zé­sek­kel” tarkítva. Sajnos a nacio­na­liz­mus és a szélsőjob­bol­dali revan­sista néze­tek megér­tésre talál­nak bizo­nyos frusz­trált népes­ség­ben.

Pont_elisabeth_tuntetesOK300px

Minda­zonál­tal opti­mista mara­dok, mert ez a csodá­la­tos nép több mint ezer éve mindig le tudta győzni démonjait.