Kezde­tek

Húsz évesen a Magyar Televí­zió Ifjúsági osztá­lyá­nak máso­dik asszisz­tense vagyok. Ez a produk­ció széles palettáját jelenti, az egyenes adástól a rajz­fil­me­ken át a hosszú filme­kig. Ezeket a műso­ro­kat a napi poli­tika nem befo­lyá­solja, nyugodt négy évnek nézek elébe. Az „osztá­lyi­de­gen” erede­tem elle­nére nyugod­tan dolgoz­ha­tok, amíg nem okozok csalódást.

AN ass+cameraplateau_NB288px Mint az asszisz­ten­sek általá­ban, minden­hol megfor­du­lok, az előkészí­téstől a forgatá­sig. Ered­mé­nyes­nek kell lenni úgy a színés­zek­kel, mint a stúdiót megtöltő 150 gyerek­kel, meg kell oldani minden problémát, akár a mario­net­tek – bábuk reparálását, stb.

Megta­nu­lom és magamba szívom az engem a csapa­tukba választó rendezők­nek a munka­metó­dusát. Négy év után rájöt­tem : rendező akarok lenni !

1967-ben – négy éves szünet után, újra osztály nyílik a Filmmű­vés­zeti Főis­kolán. Bekerülni ebbe az iskolába csak álom ! Ezerhatszáz jelent­kező között én is benyúj­tom a felvé­teli kérel­me­met, minden remény nélkül.

A felvé­teli 10 hóna­pig tart. A több­ség kiesik minden egyes vizsgánál. Utolsó lépcső : egy 16 mm-es rövid­fil­met kell forgatni, maxi­mum 4 perc­ben. Egy leendő rendező­nek és egy leendő operatőr­nek kell együtt dolgozni. Még verse­ny­ben vagyok…

tourn_gamin_trip_ensOK600px

A forgatás során és életem­ben először saját ötle­te­met szolgá­lom, ami majd megvaló­sul a filmvász­non. Nem számít a tét, elemem­ben vagyok, teljes harmó­niá­ban önma­gam­mal.

Győze­lem ! Felvet­tek ! A tizen­hat bekerült közül én vagyok egyedüli lány !

Az első nap regge­lén a két osztá­lyfőnök fogad bennün­ket : HERSKÓ János és ILLÉS György.hersko

Mint minden tanár, ők is gyakorló filme­sek, az egyik rendező, a másik a magyar film­gyártás operatőr óriása. Egybe­hangzóan ezt az alapállást képvi­sel­ték : „tudjuk, maguk mind zsenik, de ezt most felejt­sék el ! Itt mostantól a szakma alapjait fogják megta­nulni, és amikor ez már a sajátjuk lesz, akkor lehet áthá­gni a szabá­lyo­kat, nem előbb !”

És a tanítás elkezdő­dik : 12 óra naponta. Általá­nos művelt­sé­get és tech­ni­kai tudást ad. Tanu­lunk irodal­mat, filozó­fiát, zenét, eszté­tikát, művés­zet- és filmtör­té­ne­tet, film és hang­tech­nikát, labor munkát, kamerát, világítást, vágást, videót…

Az iskolá­nak film­stú­diója és forra­dalmi újdonság, hogy vidéostú­dió is van. A rendező­tanár Herskó veze­té­sé­vel gyako­roljuk az inter­jú­készí­tést és a színész­ve­ze­tést a szokat­la­nul modern fels­ze­re­lé­sek­kel.

A poli­tika hirte­len tör be az életembe, egy az év elején érke­zett tanfo­lyamtár­sam révén. Fris­sen lesze­relt katona lévén, egye­ne­sen Prágából jött, ahol nem saját akaratából részt vett Csehsz­lová­kia lero­hanásá­ban, a Varsói Szerző­dés tagál­la­mai­nak hadse­re­gé­ben. Tőle tudjuk meg mi is történt valójá­ban, hiszen az itthoni sajtó semmit nem írt a „Prá­gai Tavaszról”. 1986-ot írunk…

Két féle életet élünk az iskolá­ban, egy belső és egy külsőt. A Herskó tanár úr kikötötte : „itt szaba­don kifejez­he­tik magu­kat, de meg ne halljam, hogy valami is kiszivá­rog innen ! Csak evvel a felté­tel­lel védem meg a filmjei­ket az irányítók­kal szem­ben !”

Mindan­nyian betartjuk a szabá­lyt. Két éven át egyútt elemezzük a poli­ti­kai életet, a propa­ganda eszkö­zeit, hogy jobban kijátsz­has­suk. Egyre ügye­se­ben kritizáljuk a kommu­nista rend­szert a filmjeink­ben, a sorok közötti informá­ciót használva, a szimbó­lu­mo­kat alkal­mazva, a trükkö­ket, az össze­kac­sintást.

Az első év végén a vizs­ga­film­ként egy doku­men­tum­fil­met kell készí­teni.

Hiába keres­tem egy fél éven át miről is szóljon. Minden ötle­tem jelen­ték­te­len­nek tűnt, miköz­ben kétség­beesve láttam az osztá­lytár­sai­mat, akik dúskál­tak az ötle­tek­ben. Végül a taná­rom nyitotta föl a szeme­met, kedve­sen és tapin­ta­to­san rádöb­ben­tett, hogy az egyet­len téma, ami szoba jöhet, az a gyerek­ko­rom és a szüleim válása. Amíg ezt a problémát nem dolgo­zom fel magam­ban, addig semmi értelme mással foglal­kozni.

Bele­kezd­tem ennek a nagyon benső­séges témá­nak a megvalósításába, aminek a “Mi és Én” címet adtam.

A film vetí­tése során különböző reak­ciók­kal talál­koz­tam : sokan dicsér­ték a őszin­te­sé­ge­met, a képi megje­lení­tést, és persze a szüleim bátorságát. Mások elítél­tek a szemé­rem hiányáért, szerintük nem való a magá­né­let ilyen fajta kite­re­ge­tése. Herskó tanár úr ennek elle­nére elküldte a filmet egy néme­tországi fesz­tiválra.

Planche-n&m2OK600px

Éppen a máso­dik évvégi vizsgák elött Herskó diss­zidált. Teljes döbbe­net… Több leve­lé­ben magyarázza a döntése mikéntjét és a rezsim­mel való mély elle­nér­zé­sét. A címzet­tek a kormány embe­rei, a kulturá­lis élet vezetői voltak… és én ! De ezt csak később fogom megtudni ! ! ! Ez a levél valószínű­leg a titkoss­zolgá­lat­ban a neve­men szere­plő doss­zié­ban landolt. Sosem olva­shat­tam…

Mi diákok a mento­runk távozása után árvák lettünk. Mások vették át a szere­pét, más módsze­rek­kel, más hozzáállás­sal.

Két évre rá, én hagyom el az orszá­got, hogy Fran­ciaország­ban éljek. De ennek a döntés­nek semmi poli­ti­kai háttere nincs : csat­la­ko­zom a férfi­hoz, akit szere­tek…

AN-HE mariage2-OK250px