Az „SZTK” Muskétásai

 

„Az „SZTK” Muskétásai”

52 perces dokumentum

Ez a film egy 4 emberből álló csoport partéja: les Muskétasok a caen-i SZTK (Sécurité Sociale) dolgozói Az a dolguk, hogy megkeressék és segítsék azokat az embereket, akiknek nincs betegbiztosításuk, hogy pótolják ezt a hiányt. Ezeknek az embereknek a felkeresésében munkálkodnak, bejárva a megyét. Hosszú évek során létrehoztak egy hálózatot: civil szervezetek, önkéntesek, nevelők fordulnak hozzájuk segítségért. Françoise, a két Gérard, és Alain állandóan rendelkezésre állnak és nagyon motiváltak. Annak ellenére, hogy naponta szembesülnek a nyomorral, meg tudták őrizni a humorérzéküket.

Extraits

 

Ennek a filmnek a rendezése egyfajta álmom volt! Meg tudtam valósítani a munkastílusomat, ami inkább „kézműves”: meghallgatni, előkészíteni, ami kizárja a legtöbb váratlan elemet, és hagyhatjuk, hogy a „valóság szabadon játszhassa a szerepét.”

Marie-Odile Gazin szinte véletlenül talált rá erre a témára. Írtam belőle egy szinopszist, amit a France2 tévében hamar el is fogadtak. Egy hétre Caen-be utaztam, hogy előkészítésem az interjúkat, hogy megismerjem a helyi embereket és ebből írtam egy részletes forgatókönyvet.

Jean-Jacques Mauriat producernek hála egy remek stábot kaptam és jó körülmények között forgathattam. Jean-Francois Plet a kameránál, Jean-Pierre Fougères hangmérnök, Jean Pierre Grandidier a mindenes asszisztens és Stephanie Hermini vágó. Jean-Jacques a legdrágábbat adta nekem: az időt. V Lehetőségem volt megírni egy technikai forgatókönyvet, egy hetes caen-i terepszemle után, elkészíteni egy pontos forgatási tervet, a kameramannal egyetértésben, és a kis stábbal leforgatni az anyagot nyugodt és derűs körülmények között.

A stáb mindenben segített, még a legnehezebb percekben is, egyszerűen elismerték az előkészületem színvonalát. Sosem kellett harcolnom egy snittért. Ami a Muskétásokat, a film szereplőit illeti, ők mindig rendelkezésre álltak és őszinték maradtak a kamera elött.

A régi asszisztensemnek, Stephaninak hála, a vágás során megmaradhattam a rendezésnél. Sosem éreztem, hogy én jobban vágtam volna meg egy jelenetet, vagy jobban illesztettem volna egy snittet.

Nem mondom, hogy ez egy tökéletes film: követtem el benne hibákat, de örömmel csináltuk és végül szép karriert futott be. France2 után megvette a France5 és így majdnem minden francia nyelvterületű országban levetítették.

Sajnos a végső optimizmusa ellenére ma is aktualitása van: a hajléktalanok száma egyre növekszik. Bizonyíték, hogy a még mindig megtalálható az „Ecrans du social” Médiatékákban