Az „SZTK” Muskétá­sai

 

„Az „SZTK” Muskétá­sai”

52 perces doku­men­tum

Ez a film egy 4 emberből álló csoport partéja : les Muské­ta­sok a caen-i SZTK (Sécu­rité Sociale) dolgozói Az a dolguk, hogy megke­res­sék és segít­sék azokat az embe­re­ket, akik­nek nincs beteg­biz­tosítá­suk, hogy pótolják ezt a hiányt. Ezek­nek az embe­rek­nek a felke­re­sé­sé­ben munkál­kod­nak, bejárva a megyét. Hosszú évek során létre­hoz­tak egy háló­za­tot : civil szer­ve­ze­tek, önkén­te­sek, nevelők fordul­nak hozzájuk segít­sé­gért. Françoise, a két Gérard, és Alain állandóan rendel­ke­zésre állnak és nagyon motivál­tak. Annak elle­nére, hogy naponta szem­besül­nek a nyomor­ral, meg tudták őrizni a humo­rér­zékü­ket.

Extraits

 

Ennek a film­nek a rende­zése egyfajta álmom volt ! Meg tudtam valósí­tani a munkastí­lu­so­mat, ami inkább „kézműves” : meghall­gatni, előkészí­teni, ami kizárja a legtöbb várat­lan elemet, és hagy­hatjuk, hogy a „valóság szaba­don játsz­hassa a szere­pét.”

Marie-Odile Gazin szinte vélet­lenül talált rá erre a témára. Írtam belőle egy szinops­zist, amit a Fran­ce2 tévé­ben hamar el is fogad­tak. Egy hétre Caen-be utaz­tam, hogy előkészí­té­sem az inter­jú­kat, hogy megis­merjem a helyi embe­re­ket és ebből írtam egy rész­letes forgatókö­ny­vet.

Jean-Jacques Mauriat produ­cer­nek hála egy remek stábot kaptam és jó körül­mé­nyek között forga­that­tam. Jean-Fran­cois Plet a kameránál, Jean-Pierre Fougères hang­mérnök, Jean Pierre Gran­di­dier a mindenes asszisz­tens és Stepha­nie Hermini vágó. Jean-Jacques a legdrágáb­bat adta nekem : az időt. V Lehető­sé­gem volt megírni egy tech­ni­kai forgatókö­ny­vet, egy hetes caen-i tereps­zemle után, elkészí­teni egy pontos forgatási tervet, a kame­ra­man­nal egye­tér­tés­ben, és a kis stáb­bal lefor­gatni az anya­got nyugodt és derűs körül­mé­nyek között.

A stáb minden­ben segí­tett, még a legne­he­zebb percek­ben is, egys­zerűen elis­mer­ték az előkészü­le­tem szín­vo­nalát. Sosem kellett harcol­nom egy snit­tért. Ami a Muskétá­so­kat, a film szere­plőit illeti, ők mindig rendel­ke­zésre álltak és őszin­ték marad­tak a kamera elött.

A régi asszisz­ten­sem­nek, Stepha­ni­nak hála, a vágás során megma­radhat­tam a rende­zés­nél. Sosem érez­tem, hogy én jobban vágtam volna meg egy jele­ne­tet, vagy jobban illesz­tet­tem volna egy snit­tet.

Nem mondom, hogy ez egy töké­letes film : követ­tem el benne hibá­kat, de öröm­mel csinál­tuk és végül szép karriert futott be. Fran­ce2 után megvette a Fran­ce5 és így majd­nem minden fran­cia nyelv­terü­letű ország­ban levetí­tet­ték.

Sajnos a végső opti­miz­musa elle­nére ma is aktua­litása van : a hajlék­ta­la­nok száma egyre növeks­zik. Bizo­nyí­ték, hogy a még mindig megtalál­ható az „Ecrans du social” Média­tékák­ban